A Fehérbarátok köszöntenek! 

 

Rég elhagyott égi útra leltek

Pilis erdejében

fehér csuhás lelkek

MENÜ

A "Szt" István érdéshez

 

 

 

Az ősi hit, az ősök hite legyőzhetetlen!

 

Mikor a magyar ember kimondja azt, hogy ő magyar, akkor kifejezésre juttatja, hogy Magyar, tehát ő Magyar, vagyis Nimród vére, leszármazottja. Kinyilvánítja azt is, hogy Magyarként az ősök útján jár, az ősi hitet követi. Magyar nemzet az, akit Magyar nemzett. Magyarként a magyar feladatot viszi véghez, a Teremtő által a magyar nemzetnek adott elhívást teljesíti be (miként más népek, saját nemzeti identitásuk, feladatuk kiteljesítői; azon nemzetek tagjai pedig ebből következően határozzák meg saját magukat).

 

Ha valaki nem ezt teszi, nem a fenitek szerint cselekszik, él, akkor nem magyar, azaz nem Magyar, nem Nimród vére.

 

Gondolataink, kimondott szavaink és cselekedeteink határoznak meg minket. Meghatározzák az egyént, és még inkább meghatározzák azt a vezetőt, királyt, aki a nemzet vezetésére hivatott. Főleg akkor, ha ez az elhívás egy szakrális királynak szól. Hiszen szép magyar nyelvünk pontosan elmondja: elhívásunk azt jelenti, hogy az elhívás adta feladatnak a beteljesítésére lettünk elhívva erre a világra, a földi létünkbe.

 

Ezek alapján a következő kérdésekre kell választ kapnunk, adnunk saját magunknak „Szt.” István királlyal kapcsolatban (a válaszok az elmúlt húsz évünk történéseinek tükrében is értelmezhetők).

 

  • A király valóban Isten rendelésére, elhívására került a trónra?
  • Elfogadta-e az egész nemzet egységesen királynak? (Ha nem fogadta el, akkor az nem jelenti-e azt, hogy nem Isten rendelésére került a trónra?)
  • Az uralkodó tényleg a nemzet, és annak minden egyes tagja érdekében tevékenykedik, valóban a nemzetet szolgálja?
  • Mit gondolunk arról, aki a vele egyet nem értőket erőszakkal hallgattatja el?
  • Ki, illetve milyen az a személy, aki a családtagjait is kiírtja, kiírtatja?
  • Mit tesz az, aki letér az ősi útról, megtagadja ősi hitét; elárulja a nemzeten, a szakrális családján keresztül a Jóisten felé fennálló elhívását?
  • Mit jelent az, ha valaki idegen hitet, életformát, „értékeket” hoz be az országba, és arra idegen erővel szorítja rá a nemzetet?
  • Hogyan értékelhetjük azt, ha valaki kinyitja a határokat, kiszolgáltatja az országot, a nemzetet az idegen befolyásnak?
  • Mi történik akkor, ha valaki mindenünket elveszi, ha nem adjuk önként, akkor erőszakkal, és odaadja az idegen barátainak?
  • Mit mond számunkra az, ha valaki az élete végén, felismerve tettei hatását, eredményét, meghasonlik önmagával, és lényegében beleőrül abba, amit tett? (Mentve a menthetőt még tesz néhány lépést: megpróbálja ősi vérét, Vazult utódjának tenni; segíti a Vazulfiak menekülését; és visszaadja az elrabolt országot Nagyboldogasszony anyánknak.)
  • (Tudja-e még bárki is folytatni ezt a kérdéssort?)
  • (Hab a tortán: az csupán a "történelem-tudomány csodája", hogy az akkori időszakban olyan erős, fejlett, avagy egységes Európát lát, amihez érdemes csatlakozni.)

 

A kérdésekre adott válaszok egyben a személyről és a cselekedeteiről is elmondják az igazságot. Fel merjük-e vállalni, meg merjük-e fogalmazni, hogy mi következik ebből? És felül tudunk-e rajta emelkedni, el tudjuk-e engedni, megbocsájtani mindezeket? Utóbbi kérdésekre adott válaszok pedig minket, utódokat minősítenek!

 

Jövőt építeni csak megfelelő alapokon lehet. Minden más, a múlt egy-egy pontjáról kiragadott "tetszetős példa", illetve az arra rakott felépítmény legfeljebb csak légvár lesz. Az ősök példája, útmutatása, bölcsessége, test-vérünk, Jézus példamutatása, és a Jóisten ereje vezessen bennünket!

 

 

 

JÓZSEF ATTILA

A SZENT JOBB ÜNNEPÉN    

 

Keresztények, ti hajtsatok fejet -

A mai nap az örökéltü Szent Jobb

Malasztja száll s a hívő lelkeket

Megedzi. Zengjen zsoltárunk - ott fent jobb

 

Lesz élni majd, ha bús fejünk felett

Az Úr hatalmával vigyáz a Szent Jobb -

Oh áldjuk, áldjuk százszor e kezet

S emelkedjünk fel Krisztushoz, ki lent volt.

 

De ti, pogány ősöknek vérei

Nagy daccal mégse szálljatok Neki -

E kéz apáinkat halomra ölte

 

S Hadúr e népet akkortól veri,

Mikor hitének gyáva lett örökre,

Mikor e kéz erős hitünk kiölte.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet