A Fehérbarátok köszöntenek! 

 

Rég elhagyott égi útra leltek

Pilis erdejében

fehér csuhás lelkek

MENÜ

KIÁLTVÁNY A MAGYAR NEMZETHEZ

 

 

Segítsd magyar testvéreidet;

fegyvert reájuk - se gondolatban, se szóban, se ténylegesen - soha ne emelj!

Együvé tartozunk, mi, magyarok!

 

 

Mi, Magyarok, Nimród vérei, Magyar (és ikerpárja, Hunor) leszármazottai ősidők óta járjuk a Jóisten által kijelölt utunkat. Elhívásunk szerint óvjuk, vigyázzuk a Földet, ahol a legerősebb és a legtisztább a jóságos Isteni erő. Hozzájárulunk ahhoz, hogy ez az erő, az érdek és viszontvárás nélküli szeretet, megmaradjon, éljen, lüktessen. Tovább erősítjük, és elősegítjük, hogy kiáradva innen mindent és mindenkit tápláljon Földanya kebelén. Azon vagyunk, hogy valóban tisztán áramoljon, és ne legyen olyan erő, mely tisztaságában futását meg tudná akasztani.

 

Vezérlőnk a Turul és a Csodaszarvas, akik az isteni elhívást hozzák a Földön létezők tudomására. A turul köti össze az égi és a földi világot, ő az isteni iránymutatás jelképe számunkra; míg a csodaszarvas a nemzetet a földi közegben vezeti, és ő az isteni iránymutatás által továbblendítő segítőnk.

 

 

A világot megalkotó energia (Isten) nem véletlenül teremtette sokszínűvé a Földet, benne megannyi néppel. Ahogyan minden egyes lélek a földi utazásához választ magának egy külső megjelenést, egy családot és egy helyet a leszületéshez (ezzel keretet adva sorsának kiteljesedéséhez), úgy az egyes népek, nemzetek is rendelkeznek egy sajátos karakterrel, egy induló „isteni csomaggal”, feladattal. Az az egyén, illetve közösség, aki ezt a kapott tálentumot nem fejleszti tovább, nem éli meg, hanem eltékozolja azt, az nemcsak önmaga, hanem a Teremtés ellen is vétkezik.

 

Egy embert és egy közösséget is alapvetően két dolog határoz (mutat) meg - a cselekedetei, illetve az az alap, amire a cselekedeteit felépíti, amin azokat megéli, megvalósítja. A jövő a jelenben építhető, jelenlegi cselekedeteinkkel határozzuk meg, hogy miként alakul, de ha nincs alapunk, kiindulópontunk, vagyis nem ismerjük a múltunkat, lényegi önvalónkat, akkor nincs mire építkezni, nincs miből jövőt létrehozni. Eredetünk, gyökereink, a kapott kereteink tiszteletben tartása és megélése viszont kiszélesíti nemcsak látókörünket, hanem a lehetőségek széles tárházát nyitja meg előttünk.

 

Éppen ezért fontos tisztában lennünk gyökereinkkel, azzal, hogy születésünknél fogva részesei vagyunk egy (nép)csoportnak, nemzetnek, közösségnek, tehát eredetünk és önvalónk, valamint cselekedeteink csak ebben a közegben, az e közeg által nyújtott adottságok és lehetőségek felvállalásával és megélésével válhatnak valóra. Ebből adódóan mi magyarok a testi-lelki-szellemi kiteljesedésünket csakis az egyén-magyar-ember hármasság által adott egységben érhetjük el.

 

A saját nemzeti keret, múlt, hagyományok ismerete, ápolása, valamint jelen cselekedeteinkkel való továbbvitele, kiteljesítése minden egyes egyén saját feladata, de egyben – mivel közösség részesei vagyunk – közös ügyünk is. Ha az egyének önmagunkban is erősek, önmagukban is teljesek, akkor az általuk formált közösség is teljes, és egységes lesz. A teljes és egységes közösség pedig segíteni tudja az egyén önálló kiteljesedését, így az áramlás oda-vissza működik, és a folyamat során az egyén és a közösség egymást segíti. A magyar egyén magyarságán keresztül kiteljesedik emberré, és az emberekké vált kiteljesedett egyénekből álló magyar nemzet pedig keretet, segítséget ad az egyénnek, hogy az az útját tudja járni. Ez nekünk, magyar egyéneknek azt jelenti, hogy fel kell vállalnunk magyarságunkat, ki kell nyilatkoznunk, hogy az isteni eredethez csakis a magyarságunkon keresztül tudunk eljutni.

 

Az idegen modellek átvétele a magyarság életétől idegen mintákat épít be és működtet. Eredményeképpen éket ver a nemzeten belül, és szembeállítja egymással a magyart. A felszínen szabadságot, békét, biztonságot ajánl, de valójában ellentétet szít, háborút kreál és szolgaságot hoz.

 

Nekünk a gyökereinkhez kell visszanyúlnunk, miként a fa is lenyúlik, és ha még élnek azok a gyökerek ott lent a mélyben (márpedig élnek), akkor megtaláljuk őket. Ehhez újra becsülnie kell magyarnak a magyart, újra szeretni egymást gondolatban, tettben és szóban egyaránt. Ha nem eszerint élünk, és idegenekre hallgatva szellemi, lelki és fizikai fegyvert emelünk egymásra, akkor vétkünk visszahull ránk, nevünk pedig – önnön cselekedetünk által - kitörlődik a népek nagy könyvéből. Térjünk vissza hát eredeti utunkra, adjunk lehetőséget a világot betöltő energiának (Istennek), hogy segítsen nekünk, segítsen megvalósítani álmainkat-céljainkat, segítsen betölteni elhívásunkat.

 

Az elhívás nem ad semmiféle kiváltságot számunkra, nem leszünk jobbak, szebbek. Az elhívás feladat, az elhívás maga a szolgálat. Szolgálat, és ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, mert az a többlet, amivel rendelkezünk azért adatott meg nekünk, hogy a szó igazi értelmében tehetősek legyünk, tehát tegyünk, de ne csak önmagunkért, önös érdekeinkért, hanem a másokért, a Földért, a világért.

 

 

Fehérbaráti, pálos elhívással szólítunk tehát minden magyart, hogy a gondolat, a kimondott szó, és a cselekedet teremtő erejével, egyéni és közösségi szinten is, közösen, cselekedjünk, hogy valóban megformálódhasson az eljövendő. Mert ha sok-sok ember közöset akar, és azért közösen tesz is, óriási energiák mozdulhatnak meg. Magyarként tegyük meg, amit meg kell tennünk, és egyben hagyjuk, hogy minden egyes magyar testvérünk is megtegye azt, amit neki, magának kell megtennie. Sok-sok apró lángocska ég most, mint azt Özséb is érzékelte látomásában. A sok-sok lángocska mi magunk vagyunk, mindannyian, akik felvállaljuk lelkünkben a tiszta utat. Ezek az apró lángok összeérnek. Higgyük és tudjuk is: ha lépünk, a jóisteni segítség és az ősök támogatása is megérkezik hozzá.

 

 

Nap fiai, magyarok, áldjon meg benneteket az Úr és őrizzen meg benneteket! Fordítsa az Úr az Ő orcáját tifelétek és adjon tinéktek tudást, erőt, győzedelmet és hatalmat a gonoszság fölött! Szeressétek egymást, hogy méltók legyetek az Úr szeretetére! Segítsétek egymást és az Úr is megsegít benneteket... védelmezzétek egymást és az Úr is megvédelmez benneteket... ne féljetek, magyarok... és ne csüggedjetek... mert veletek van az Úr... aki megerősít... megsegít... és igazságának jobbjával támogat benneteket... minden küzdelmetekben... - Bízzatok Őbenne... s istentudó hitetek... hegyeket mozdít... országot szabadít... Magyar... országot... Isten országát... az Ő dicsőségére... istentudó magyarok... jövendőjére... (Wass Albert)

 

 

Tegyünk érte, hogy úgy legyen!

 

 

 

 

 

Asztali nézet