A Fehérbarátok köszöntenek! 

 

Rég elhagyott égi útra leltek

Pilis erdejében

fehér csuhás lelkek

MENÜ

Őshonosság és/vagy betelepülés

 

 

A magyarság eredetével kapcsolatban manapság egyre nagyobb erővel jelentkezik az őshonosság és/vagy betelepülés kérdésköre.  Ha tüzetesebben megnézzük, akkor az tűnik inkább világossá, hogy a kérdésre nem lehet vagy-vagy választ adni, az igazság az is-is válaszban található meg. A konklúzió végleges levonása előtt azonban próbáljunk meg elgondolkozni az alább felsoroltakon. (A felvetések sora folytatható.)

 

- a mai magyarság genetikai és antropológiai jellemzői nagyban eltérnek az árpádi bejövők jellemzőitől

- a mai magyarság genetikai és antropológiai mutatói jellemzően európaiak

- az árpádi bejövők, illetve a 10-11. századi népességnél genetikailag és antropológiailag kimutatható az ázsiai eredet, de ugyanúgy, főképpen az utóbbiáknál, sokkal nagyobb százalékban az európai gyökér is

- a mai magyarság genetikai és antropológiai értelemben tulajdonképpen rokon a többi európai néppel

- a mai magyarság genetikai és antropológiai jellemzői visszavihetők minimum a neolitikumig, de akár a paleolitikumba is

- a mai magyarság olyan genetikai és antropológiai jellemzőkkel bír, amelyek több ezer, akár már tízezer évvel ezelőtt is jelen voltak itt, ezen a földön, Európában, a Kárpát-medencében

- genetikai és antropológiai értelemben kimutatható folytonosság van itt a paleolotikium, vagyis legalább tízezer év óta

- régészeti, történeti értelemben is kimutatható az őshonos folytonosság, illetve a betelepülés kettősége

- nincs semmi bizonyíték arra, hogy a magyarság, a magyar nyelv kizárólag az árpádi bejövőkkel jelent meg a Kárpát-medencében

- a történeti, írott források mindig a „vezető” réteget látják; a történeti, írott források soha nem nevezik az árpádiakat magyarnak (az eredeti szöveget nézzük, ne a fordítást)

- a Turul monda az uralkodó dinasztia eredetmondája (amit magáénak érez és átvesz a nemzet)

- a Csodaszarvas monda lehet, hogy két „nép”, az őshonosok és a betelepülők összeolvadásának mondája is (ha feltekintünk a csillagokba, akkor akár több ezer évre visszamehetünk az időben, hogy rátaláljunk arra a pontra, amikor keletkezett)

- mások általi elnevezésünk (hungar/y/ian/n) is két „nép” összeolvadásáról mesél; első fele a HUN, míg második a (ma)GAR „nép”; vagyis a keleti bejövők és az őshonosok

- az őshonos lakosság tulajdonképpen mindig beolvasztja a betelepülőket, így az őslakosok által beszélt nyelv marad meg

- egy adott földrajzi terület földrajzi elnevezései (folyók, tavak, dombok, hegyek, földek stb.) az őshonos nép elnevezései

- az árpádkori krónikák mind arról szólnak, hogy a bejövők a Kárpát-medencében magyarul beszélőket találnak; ez a föld őseik földje, ide visszajönnek

- a Kárpát-medence földrajzi elnevezései magyarok, a neveket eredetileg magyarul adták 

- a Tordoson, majd Alsótatárlakán talált (középső, illetve késő) neolitikus kori (6-7000 éves) leletek számos darabján egyértelműen olyan jelek olvashatók, amelyek későbbi korokban magyar rovásjeleknek neveztetnek; nem hasonlók, nem olyasfélék, hanem pont ugyan olyanok - tehát magyar (rovás)jelek

- a mai magyarság magyarul beszél

 

A fentiek alapján elmondható, hogy a magyarság őshonos, őslakó a Kárpát-medencében. Ez nem zárja ki, hogy a történelem folyamán nem érkeztek betelepülők erre a tájra; sőt azt kell mondani, hogy voltak bejövők, de azok felolvadtak az itteni őslakos magyarságban. A betelepülők lehettek „idegenek”, és lehettek rokonok is, akik nyelvükkel, kultúrájukkal tovább gazdagították az őket befogadó itt élőket. Az idők hajnalától itt jelenlévő magyarság olyan erős alapot, keretet hozott létre, amelyet a betelepülők átvettek, kiegészítettek. A meglévő magyar alap és bejövő „idegen” illetve rokon szálak adják a mai magyarságot. (Minden más csupán játék a szavakkal.)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Asztali nézet